Szalay Bence, a film főszereplője szerint egy ilyen ember, mint Ambrus Attila, nem az a fajta kemény gyerek, aki kötekszik valakivel, hanem egy olyan ember, akiben rengeteg szomorúság van, rengeteg csalódottság. Schneider Zoltán szerint, aki a filmben a nyomozó karakterét formálja meg, sokaknak megfordult egy ilyen ötlet a fejében, de Ambrus meg is lépte.

A mai napig sokan ismerik a Viszkis sztoriját. Szalay Bence úgy emlékezett vissza, hogy édesanyja ujjongott örömében, amikor megszökött Ambrus a börtönből, Bence viszont nem értette akkor még kiskorában, hogy minek is örül édesanyja. Most már rájött, hogy a Viszkis az akkori rendszerrel ment szembe: nagyon jókor volt jó helyen.

Ambrus Attila elárulta, tulajdonképpen kettős életet élt, amikor felkerült Budapestre. Egyrészt adott volt egy jófiú, aki mindenkit magázott és tisztelettudóan viselkedett, másrészt pedig volt egy határozott "most az van, amit én mondok" személyisége. Amikor Szalay Bence megkapta Antal Nimródtól a forgatókönyvet, összeültek a rendezővel átbeszélni a filmet. Bence bevallotta, ő alapjáraton elég lágy. Nimród azt kérte tőle, hogy legyen minél feszesebb, férfiasabb a kamerák előtt. Már rögtön az első forgatási napon egy bankrablással kezdtek. A casting során kiderült, hogy Bence jó a párbeszédes jelenetekben, viszont nem tudták előre, hogy hogyan teljesít majd az akciójelenetekben. Azonban, amint elindult a felvétel, Bence úgy emlékezett vissza, az első pillanattól fogva sikerült elkapnia a karaktert, és ez a rendezőnek is nagyon megtetszett.

   forrás: Így készült - A viszkis (werkfilm)