Kevés olyan modellt tudnék felsorolni, ami az alapmotorral is szerethető (eltekintve a sportkocsiktól). A Mini Cooper az egyik, amit eme ritkaságok között említenék. Itthon ugyanis nem kapható a 75 lovas, sem a 102 lovas változat, hanem rögtön a 136 lóerős 1,5-ös turbóval indul a lista. Az pedig nemhogy elegendő hozzá, hanem kifejezetten élvezetes vezetést biztosít. 7,9 másodperc alatt tudja a nulla-százat, a vége pedig 200 fölött van.

A lóerők mellé komoly forgatónyomaték társul, a csúcsérték 220 Nm (túltöltéssel átmenetileg 230 Nm). Ráadásul a kettős megfúvású turbónak köszönhetően ez már nagyon korán, 1250-es fordulaton megérkezik, és 4000-ig ki is tart. Nem sokkal ezután, 4500-nál a teljesítmény is a tetőfokára hág, ami majd csak 6500-on indul hanyatlásnak, ahol már úgyis váltani kell.
Azaz tulajdonképpen az egész fordulatszám-tartomány le van fedve erővel, mindig van miből menni. Tartós nagy sebességhez így nem kell nagy fordulat, hatodikban 2500-on viszi a 130-at, és kb. 6 litert fogyaszt. Ez dinamikusan hajtva se emelkedik számottevően, a háromhengeresekre jellemző rezonanciából pedig odabent semmit nem érezni. Miniből nem igazán kell jobb. Pedig van, próbáltuk többféle karosszériaváltozatban, minden létező motorral és összkerékkel.

A 231 lovas JCW-t pedig imádtuk, de bizton állíthatom, hogy az alapmotorral is kifejezetten élvezetes a Mini. Így is hozza a gokartos vezetési feelinget, persze ahhoz nem csak a jó motor kell. Hanem az apró, nagyon direkt áttételezésű és vastag markolatú kormány, a feszes futómű, a kasztni sarkaiba helyezett kerekek és a merev karosszéria. És itt mind meg is van. Jön még hozzá egy BMW-sen masszív, súlyos kapcsolási érzetet adó, hatgangos kéziváltó, ráadásul a visszaváltásokat gázfröccsös fordulatszám-igazítás segíti. Az ülésben maradást pedig a vaskos oldaltámaszú sportülések, ki nem hagynám ezt az opciót a Mini Cooperből (jön vele a meghosszabbítható combtámasz is).

Azt viszont továbbra sem kedvelem benne, hogy a meredek szélvédő miatt messze kell megállni a piros lámpától, máskülönben nem látjuk. Így vagy azért néznek furán mások, mert nagy helyet hagyok üresen magam előtt, vagy azért, mert a műszerfalhoz bújva kémlelek felfelé kitekert nyakkal. Jobb második autónak lenni – vagy hátrébb...
A másik bajom, hogy nagyon nem sem esik kézre a váltó mögötti iDrive tárcsa, amivel a középső kijelző menüjében barangolhatunk. Nagy kár, mert maga az eszköz remek. Cserébe itt jobban használható az érintő funkció, hiszen nem kell nyújtózkodni, hogy elérjük a kijelzőt. Amely további felárért nagyobb is lehet – a miénk 6,5 colos, a másik 8,8 – de ez is bőven elég.

Az idei ráncfelvarrással érkezett néhány újítás. A fényszórók körüli LED-gyűrűk egyben irányjelzők is, és maga a fényszóró is lehet LED-es (opció). Sőt a mátrix LED technológia is elérhető, aminek lenyűgöző produkcióját már több BMW-ben is láthattuk. Aki hajlandó sokat költeni Minijére, az mindenképpen ikszelje be.
Kaptunk a frissítéssel néhány új karosszériaszínt és felnit is, természetesen a tesztautóhoz is ilyeneket választottak. Szerencsére itt nem kell 17-esnél nagyobb papucsokat rendelni, hogy jól kitöltsék a kerékjáratokat, még ilyen alacsony oldalfalú abroncsokkal sem. Utóbbiak csodás tapadással örvendeztetnek, de elég nagy gördülési zajjal járnak.

Immár a hátsó lámpa is brit zászlós mintában világít (LED-es csomag), és természetesen az utastérben is felbukkan itt-ott a Union Jack minta. A hangulat továbbra is mesebeli és kuckós. Zsúfoltsága ellenére nagyon kellemes a háromajtós Mini beltere. Hátul inkább csak gyerekeknek, nekik viszont nagyon. Mindenhol körmotívum, múltidéző kapcsolók és ámulatba ejtő apró részletek kötik le az új utas figyelmét. Ezek közül a legmutatványosabb a kesztyűtartó fölötti dekorbetét változtatható színű, illuminátoros dekorvilágítása, természetesen ez is Union Jack mintában (Mini Excitement csomag része). Így most már nem csak a központi érintőkijelző körüli gyűrű pompázhat mindenféle színben, hanem ez is. Meg a lábtér, a kilincsek háttérfénye és még néhány terület. Este igazi bárhangulat van odabent, persze csak ha akarjuk. Az egész kikapcsolható, egy színűvé tehető, a fény lehet állandó, pulzáló, sőt, a körgyűrűnél eseményfüggő. Például zene hangosítás, halkítás, klíma hőmérséklet állítás, bejövő hívás, üzenet, közeli akadály tolatáskor, pillanatnyi fogyasztás sok vagy kevés… - mind beállítástól függően. Mert itt minden aprólékosan testreszabható.

Az autó felszereltsége is, hiszen ez egy prémium kisautó. Vannak csomagban rendelhető cuccok, de elég nagy teret engedtek az opciók egyedi összeválogatásának. Cserébe jó drága is a Mini, ezzel a motorral 6,2 millióról indul, de tesztautónk esetében pont 4 millióval van odébb a végösszeg. Igen, 10 millió fölé kunkorodik az ár… Nem kérdés, hogy racionális érvek mentén ez az összeg nem védhető, de a Mini vásárlóközönsége nem is ilyen alapon hoz döntést. Ők egyedi stílust, életérzést, státuszszimbólumot, önkifejezést és másoktól való különbözőséget keresnek, amikor autót választanak.

És ezt itt meg is kapják, ráadásul kiemelkedően jó minőséggel és vezetési élménnyel együtt. Hogy kétmillióval kevesebbért Clio RS-t vagy Fiesta ST-t is kapni 200 (+) lóerővel, nagyobb csomagtérrel és tágasabb hátsó ülésekkel, az nem számít. Ez más stílus, más világ, más preferenciákkal.

teszt és fotó: BG