Sokan szeretik a kabriózás nyújtotta élményt, de annál kevesebben viselik jól a huzatot és a szélzajt. Többen vannak azok (érzésem szerint), akik nyugis nyitott autókázásra vágynak, mint azok, akiket nem zavarnak az említett kellemetlenségek, sőt ezekkel együtt tudják igazán élvezni a tető nélküli suhanást. Főleg egyedül, vagy olyas valakivel, aki szintén hódol az efféle örömöknek. De neki sem lesz az igazi, hiszen nem ugyanaz vezetni vagy utazni az orkános menetszélben, szóval a sebességérzet fokozó kabriózás mégis inkább egyszemélyes móka. Például egy Mazda MX-5 kormánya mögött.
Na, ez az autó más. Nem nehéz kitalálni, hogy a Cascada az elsőként említett, nyugis kabriók csoportjába tartozik. Nyitott, de mégis szél- és zajvédett. Már amennyire az tető nélkül elképzelhető. De tapasztalatom szerint e tekintetben a valóság jobb, mint a várakozások. Kellemesen csalódnak azok, akik először ülnek ilyen autóban. Huzatosabb és zajosabb élményre számítanak, mint amit kapnak, miközben a szabadságérzés nagyon átjön mindenkinek. Nem hiába: nagyjából 100 km/óráig inkább csak lengedezik a menetszél odabent, és beszélgetés közben sem kell folyton rákiabálni utazótársunkra, hogy „hangosabban beszélj!”.
Már ha a jobb egyen foglal helyet a kedves utas. Mert városi tempónál még nem, de kiérve a nyílt terepre a Cascada hátsó ülésein is támad a szél, már országúti tempónál odavág a zajkomfortnak és a belőtt sérónak. Meg hát az igazság az, hogy nem is kényelmes ott ülni, rövid ülőlap és meredek háttámla fogad, arkácsak az több kategóriabéli kabrióban. Ja, és ha utazik valaki, akkor az elől ülőknek sem lesz olyan zavartalan a kabriózás, mert így nem lehet használni a szélfogó hálót, hiszen azt a hátsó ülés fölött kell rögzíteni. Hogy az meg micsoda? Nos, ez általában egy rozoga benyomást keltő, kihajtogatós, kézzel rögzítendő eszköz, minden kabrióban ugyanolyan. Azt a kevés szellőt hivatott tompítani, ami előre bejut, merthogy az sem elölről jön, hanem felülről-hátulról kavar vissza.
De miért kabriózik az, aki óvakodik a széltől? És miért akar négyszemélyes nyitott kocsit, ha az a hátul ülőknek kényelmetlen és huzatos? Ő elől szélárnyékban sütkérezik a kellemes napsütésben, az utasai meg hátul kapják a feketelevest? Nem lenne jobb akkor egy kétüléses, tehát egy roadster? Azt nyilván nem lehet cáfolni, hogy egy ilyen autóval kompromisszumok árán ugyan, de négyen is lehet utazni, ráadásul bezárt tetővel még elég sok csomagot is vihetünk magunkkal, és úgy huzat sincs.
De maradjunk a nyitott autózásnál! Nem kötelező felrakni azt a hálót, és az ablakokat se kell felhúzni. Le a tetővel, az ablakokkal, a hálóról pedig hallani sem akarok. Én így szeretem a kabriózást. A Cascadában még így sem vág a szél annyira, mint mondjuk egy MX-5-ben, vagy épp a sportosnak nem mondható Mini Cabrio-ban, amiben a fejünktől távol eső szélvédőkeret miatt kellemetlenebb a „szélkomfort”, mint az MX-5-ben.
Ez már a második generáció a Cascadából, 2013 óta fut ilyen néven az Opel csodás kabriója. Egyúttal abban az évben tértek vissza a vászontetős megoldásra, előtte a Astra TwinToppal voltak jelen ebben a szegmensben, mert akkoriban éppen a keménytetős kabrió volt a divat. Természetesen a vászontető is ugyanúgy motorosan nyílik és záródik, mint a keménytető, de könnyebb és kevesebb helyet foglal el a csomagtartóból. Nagyon összegyűrni azért így sem lehet, hiszen ott van a vázszerkezet meg a szélvédő, de használható méretű és alakú hely marad alatta a csomagoknak (380-ból 280 liter). Maradjon is abban a hatalmas farban, amelyet a valósnál kisebbnek, kifejezetten csinosnak mutatnak a profin megrajzolt vonalak. A dizájn egyik hatásos fegyvere egyébként a 19 colos felni is, hiszen ekkora malomkerekekkel egészen nagy felületeket is sikeresen lehet kisebbnek láttatni.
A tető nyitását és zárását távirányítóról is vezérelhetjük, de ha közben indulni szeretnénk, az sem probléma. Csak legyen elég hely felfelé, és már mehetünk is, akár 50-nel is a művelet közben. Már csak emiatt is jól jön az automataváltó, merthogy a jobb kezünket a folyamat befejezéséig a tetőnyitó gombon kell tartanunk. Továbbá, fontos feltétel, hogy a csomagtartó elválasztó elemét megfelelő állásba kell húzni – persze ha eleve úgy volt, akkor nem –, enélkül nem indul el a művelet.
A hátsó támlák ledöntésével egyébként még bővíthető is a raktér, amit nem feltétlenül várunk el egy kabriótól. Mindenesetre két ember poggyászának a kisebb állapotában is elegendő itt a hely, több személy táskáinak elhelyezésére pedig nem is igen lesz szükség, mert három vagy négy felnőtt hosszabb távon nem utazik kényelmesen. Kettő viszont nagyon is, mert az első szakasz komfortja kifogástalan, ahogy a zárt tető alatti zajszigetelés is az. Sőt, a futómű is kényelmesen rugózik, és ez nem jelenti azt, hogy dülöngélős lenne a kasztni a kanyarokban. Még a kormány is elég pontos, és a fogása is jó vaskos, bár az átmérője továbbra is egy hangyányit nagyobb a kelleténél.
A Cascadával tehát élmény gyorsan szelni a kanyarokat, ennyiben valóban sportos az autó, de az igazán vérpezsdítő vezetési élményhez kellene még két dolog. Egy jó váltó és jobb lóerő/kg arány. Nos, az Opel manuális váltói elég akadósak, messze állnak mondjuk egy Mazda vagy egy Honda váltójától. Ezért sem bántam, hogy tesztautónkat automatával rendelték, bár a mai mezőnynek ez is legfeljebb a közepéig jutna egy pontozásos versenyben. Nem azért, mert csak hatfokozatú és bolygóműves, azokból is tudunk kifinomultabb műszereket említeni. Hanem mert kicsit régimódi, kicsit többet pörgeti a motort, mint kellene, néha nem is sima a kapcsolás, de becsületére legyen mondva, a visszaváltást nem hibázza el.
Az 1,6-os turbómotor 170 lóerős változata csak ezzel kínálkozik, és a kizárólagosság fordítva is igaz, tehát az automataváltót is csak ezzel a motorral adják. Van egyébként ugyanebből a motorból 200 lovas, van kétliteres dízel, valamint belépőként ott van még a 120 illetve 140 lovas 1,4-es turbó, de teljesítményben nem mennék lejjebb a mi 170 lovas ménesünknél. A Cascada ugyanis elég nehéz, a lekisebb motorral is 1,7 tonna, vezetve rögtön kiderül, hogy kell hozzá ez a 170 lovas gép. Már ha azt szeretnénk, hogy a megjelenéséhez méltó lendülettel mozogjon. Így sem egy rakéta (9,9 mp 0-100 km/ó), de az átlagosnál fürgébbnek mondható. Állórajtból elég jól megindul, és előzéseknél is érezhetően nagyobbakat lép, mint mondjuk egy 120 lovas kompakt.
Az még jobban érezhető, hogy mennyivel többet eszik, igaz, inkább csak a városi étvágya lesz feltűnő. Azon hagy nyomot az automataváltó feleslegesen túlhúzatós viselkedése, Budapesten nem szégyellt 11-12 litert legurítani a tesztautó. Szerencsére lakott területen kívül sokkal szebb számokat produkált, ott előtérbe került a kellemesen hosszú hatodik fokozat előnye, 130-nál 2500 körül forog a motor, országúti krúzolásnál pedig 2000 alatt maradunk. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy országúton nagyjából 6,5-7 literre is megelégszik a Szentgotthárdon gyártott turbómotor. Autópályán elvan 8-cal is, főleg ha sok 100-as sebességkorlátozás esik utunkba, anélkül inkább a 8,5-8,8 liter a reális – bezárt tetővel.
Ilyen az Opel csodálatos Cascadája 170 lovas motorral és automataváltóval. Mint mondottam, e kettő kéz a kézben jár, egyik se rendelhető a másik nélkül. Így 8,26 millió forint az alapára. Aki ugyanennek a motornak az erősebb, 200 lovas változatát szeretné, az 150 ezer forinttal alacsonyabb árról indul, mivel ott nincs automataváltó. Korábbi tapasztalatom szerint azonban a 30 lóerős és 20 Nm-es többlet sem teszi sportossá a Cascadát, bármennyire is jól hangzik a kereken 200 lovas teljesítmény. Az automataváltó nem tartozik a legprofibb darabok közé, de nem is rossz, és nagyjából ez mondható el a manuális egységről is. Fogyasztásban is nagyjából ugyanazt produkálják, így nálam fej-fej melletti befutónak számít a két változat. A 150 ezer forintos árkülönbség pedig nem változik, bármit csinálunk, mert ami az egyikhez feláras, az ugyanúgy a másikhoz is.
És van is miből szemezgetni, az opciós listán két oldalon keresztül sorakoznak a feláras tételek. Tesztautónkhoz rendeltek is bőkezűen, így lett a 8,76 milliós Cosmo alapárból 11 millió egy-kétszázezer. Na persze, ez egy egészen más összeg, mint a 7,4 milliós indulóár, amivel ilyen-olyan hirdetésekben bizonyára találkozhatunk. De egyrészt ez minden márkánál - legalább ennyire - így van, másrészt a kategória árszínvonalához mérten a Cascada kedvező ajánlatnak számít.
teszt és fotó: Bancsi Gábor
2017. augusztus 22. 11:39