Gábor megmutatta balatoni pihenőhelyét, egy 1837-es építésű présházat, amit saját igényeik szerint újítottak fel. Elmesélte, hogy a művészetek iránti szenvedélye nem családi hagyomány, hiszen szülei teljesen más területen dolgoztak, és a gimnáziumban sem volt éppen a legjobb tanuló, mert ahogy ő fogalmaz: nem passzolt az akkori világhoz. Elvitte Tillát a kortárs festészet egyik nagyágyújának, Bak Imrének a műtermébe is.