Ma Lampangból startol el a döntő hét, aminek a végén az egyik pár beteheti a bukszába a tízmillió forintos fődíjat. Nóri II. Erzsébetesen hintóval érkezik meg megnyitni a döntő hetet, ugyanis ehhez fog kapcsolódni a mai első feladat.
Az utolsó játékszakaszban egyébként a párok úgy fognak szívni, mint a torkos borz, de cserébe a mostani játékoknak már nem a védettség vagy a medálok megszerzése lesz a célja, hanem ez a szuvenír:

„Besz*rok…”– nem csoda, hogy Gréta is becsokizott, ugyanis ennek a csecsebecsének darabja egymillió forintot jelent. A héten három lehetőségük lesz, hogy szerezzenek egy-egy ilyen elefántot. Érdemes becápázni őket, mert az ezzel járó egy misi akkor is a tulajdonosáé marad, ha véletlen nem ő nyeri a fődíjat.

„B*zmeg, ilyen elefántok kellenek!” – Gréta már hallja is a pénztárgép csengését.
Innentől minden játékon részt vesz mindhárom páros, viszont az elsőként és másodikként érkező mindig fontos előnyt kap, a harmadik pedig megszívta. A finálé előtti estén egy páros megy haza, a végső küzdelemben csak ketten vehetnek részt.

Vecáék az utolsó körre tartogatták a kraftot, Zsuzsa úgy áll hozzá, hogy most minden nap hajsza lesz, szóval már át is kattintotta magát döntős módba:
„Ezt a négy napot gyakorlatilag egy teljesen más tudatállapotban kell eltölteni”

Gréta tuti nem a matrac alatt őrizgetné a milliókat:

„Egyből arra gondoltam, hogy ebből kijön egy szép konyha, ahová le tudom pakolni a pad thai hozzávalóit!”

Meg hát szuvenírbe se lehet holmi béna hűtőmágnest hazavinni:

„Anyám azt mondta: hozzál haza egy felálló orrú elefántot!”

Az első feladat a parkban vár a párokra: minden páros kap egy lovas hintót, amit fel kell pimpelniük olyan díszesre, mint amilyennel Nóri érkezett, ehhez a parkban elszórva találhatják meg az eszközöket. Pontosan minden tárgynak ugyanolyannak kell lennie ugyanolyan színben, csak akkor mehetnek tovább. De a hintót megtekintéséhez is van beugró feladat: a páros mindkét tagjának rá kell dobnia egy patkót a kihelyezett oszlopra.

„Engedélyt kérek a szemüvegem elővevésére!” – Veca kicsit megijedt, mivel rendszertanilag a vak tyúkok közé sorolja magát, de reméli, hogy azért így is talál szeget.
Kandinak sikerül először, ennek örömére meg is próbálja leutánozni egy betonkeverő mozgását:

Megy a csilingelés a patkókkal, de a többieknek max. egy-egy lepattanó jön össze, a második találat Dávidé. Ha Grétának és Zsuzsának sikerül rádobnia az oszlopra, indulhatnak is. Ábel, majd Veca is betalál, úgyhogy ők mehetnek elsőként tovább szemrevételezni a hintót, nagyon rajta vannak a flow-n, szeretnének az aranyelefántokkal a kasszához járulni.

  „K*rva élet!” – Grétának egyelőre nem vonzotta be a pénzenergiát a patkó. – „F*szomat a patkóba bele! Kirágom ezt a patkót!” Ezt a szenvedést még a Nórinak sincs ideje kivárni, és ott hagyja a másik két párt próbálkozni.

Végre Zsuzsának is sikerül, úgyhogy Bariék magukra maradtak, Gréta már kihordott lábon egy infarktust, de hiába. Vecáék már majdnem minden kelléket összeszedtek, Zsuzsa viszont megint mászkál össze-vissza, mint a mérgezett egér, Kandi ideges a kapkodástól.

Eközben a start mezőn Gréta ötezredik próbálkozásának a gravitáció is megkegyelmez: „Bepattan Bari, a k*rva életbe! – Gyere, b*zmeg!”

Meg is kezdik a hintódekor memorizálását: „Piros, sárga, kék, pörgő, temetőcsokor, girland, piros-sárga kis lóf*sz. – Van ilyen kék g*ci.”

Dávid már ki is szúrta az első dekorelemet: „Innen látok ilyen sárga genyókat!” Bariék szájából ma különösen sokszor buggyan ki a kapanyél, de hát ilyen kemény műfaj ez az utolsó hét! Gréta nem tud választani a két csokor között, végül salamoni döntés születik:

Vecáék már a hintó dekorálásánál tartanak, közben Zsuzsáék és Grétáék is befutnak, úgy tűnik, mégsem volt számukra olyan horror a patkós időveszteség. A műremekeket Nóri ellenőrzi, ha mindent rendben talál, csak akkor mehetnek tovább. A Vecáéké nem stimmel: pontatlanok voltak, ráadásul még valami hiányzik is, Zsuzsáék ugyanígy járnak.

 Ábel rájön, hogy valószínűleg az ostor a hiányzó láncszem. Közben Nóri megszakérti a Grétáék esküvői hintóját is, itt a dekor hibátlan, lehet tovább menni egy darabon a hintóval, utána pedig stoppal. Bariék ezzel az utolsó helyről egyből át is vették a vezetést.

„Megőrülök, megőrülök!” – mielőtt Zsuzsát be kéne utalni a pszichiátriára, szerencsére Kandi megtalálja a hiányzó ostort.

Ma a játékosoknak a Phayao-tóhoz kell eljutniuk. Vecáék is mehetnek, nem sokkal utána Nóri Zsuzsáékat is útnak ereszti:

„Figyeljétek a telót, nem mindig fogtok szeretni…”
Biztatóan hangzik.

Gréta valagába beszorult a zabszem, már nagyon menne tovább a hintózás helyett, Dávid viszont egy Romana-regényben érzi magát, hiszen nemrég volt csak az eljegyzés:

„Meddig megyünk? – Nem tudom, de hát élvezd! – Nem tudok élvezkedni meg romantikázni!”
Veca hintózás közben Rocky Balboára szívta fel magát:

„Akármilyen feladat lesz, esküszöm neked, hogy megdöglök, de megcsinálom, akármi lesz, megígérem!”
Grétáék és Vecáék már a stoppolásnál tartanak. Zsuzsáék a lemaradás ellenére legalább kikapnak egy jónak ígérkező fuvart.
Utazás közben Veca beszédbe elegyedik a velük tartó ölebbel is:

Kiderül, hogy Ábel a téma, Veca romantikusan meg is szagolja:
„Szeretlek. – Én is.”
Veca egyébként azért is jött ide, mert már hét éve alkotnak egy párt, de még mindig vannak olyan dolgok a másikban, amit nem ismernek vagy nem tudják kezelni, de az elmúlt hetekben sokat tanultak egymásról, és pont a döntőre fordultak át köztük a viták jó irányba.

Az idillt Nóri sms-e öli meg:
„Ó, basszus, nem akarom megnézni, mi jött!” – Dávid már sejthet valamit.
Az a feladat, hogy azonnal szálljanak ki a mostani kocsiból, térjenek le az autópályáról, és a stoppolást csak egy piros színű kocsival folytathatják.

„Azt, hogy az anyámba?” – teszi fel Gréta a jogos kérdést, Dávid szerint piros autót még nem is nagyon láttak Thaiföldön, hát Zsuzsáék sem.

Dávid üldözőbe vesz egy arra kóborló bordó kocsit, de az lekanyarodik egy tök másik irányba. Gréta elmélete szerint az lehet a gond, hogy már vagy száz éve kitiltották a piros autókat az országból, ezért vannak csak szürke meg fehér színűek.

Vecáéknál jelenleg így fest a munkamegosztás:

Bár ránézésre annak sincs sok értelme, hogy Veca a tök üres út mellett dekkoljon. Ábel mintha most picit elengedte volna ezt az egészet, de Veca nem hagyja. Nincs más hátra, mint imádkozni.

Kandiék találnak egy megfelelő árnyalatúnak tűnő kocsit, ami a rajta lévő karcolás alapján fiatalabb korában egy tűzpiros Ferrari színét viselte a sötétbordó festés alatt, íme a bizonyíték:

Hát oké, a hülye is látja, hogy a fél centis rész piros színű!
Zsuzsát aggasztja, hogy mindössze hatvannal mennek, mondjuk a másik pár stoppolási kudarcát elnézve még ez is bőven jó lehet.

Vecáéknak viszont végre sikerül bevonzaniuk egy piros kocsit. Bariék egy autószerelő műhelyben próbálkoznak, Dávid ugyanis kinézett egy piros verdát.

Már csak el kell magyarázni, mi a bánatot akarnak. Gréta angolul próbálja vázolni, mi a harci helyzet:
„Wedding, dream, jaj, de szomorú leszek, kiskosztüm!”
Nem meglepő módon a szerencsétlen tulajdonos ettől sem lesz okosabb, szóval ideje elővenni a klasszikus módszert:

Végül megkapják a kocsit, Gréta pedig vadul hálálkodik:

  „You are Schumacher!” Hát inkább ne, szegény Schumi most nincs a legjobb állapotban. Még alig indult el a repesztés a nyugdíjas korú piros Hondával, de máris jön az újabb sms.

Megint ki kell szállni, és új fuvart keresni, de csak olyan sofőr viheti őket, akinek a neve úgy kezdődik, hogy Som. „Fa-Som!” – Dávidnál ma nagyon kihúzta a gyufát Nóri az üzengetéssel.

Veca azért reméli, hogy ez legalább olyan gyakori név itt, mint a Kovács vagy a Tóth. Kandi közben már bele is vetette magát az érdeklődésbe az egyik értetlenül ácsorgó helyi fickónál:

„Szom, szomelié vagy Szomátra, Mr. Szomen…”
Semmi eredmény, inkább elkezdenek ők is autókat leinteni. Dávidék találnak egy Somot, viszont neki nincs kocsija, és azt sem érti, mi a bánatnak ismételgetik a nevét a fura hátizsákos emberek.

Kandiék leintenek egy furgonnyi buddhista szerzetest, de egyiket sem hívják Somnak, de a gyakorlatias Zsuzsa már meg is találta a megoldást:
„Megkereszteljük őket, és a keresztségben kap egy Som nevet!”
Már ki is találta hozzá a tökéletes bulvárszalagcímet:

Ábel szerencsére talál egy Somot, aki hajlandó elvinni őket.
Dávid gyógyszere messzire gurult, amiért már egy étteremnyi ember között sem találnak Som nevű embert:

„F*szom az ilyen feladatba, ahol a szerencsétől függ az egész, hiába vagyunk ügyesek! Ez egy b*ziság, ez az egész egy f*szság!”

Dávid már elengedte a sztorit. Gréta utolsó próbálkozásként tarhál neki egy szerencsehozó kabalát:

„Az első menyegzős szerencsekabalánk! Nézd meg, milyen jó!”
El is keresztelik Somnak.

Zsuzsáéknak óriási mákjuk van, mert a következő sofőrt, aki megáll, Somnak hívják, ráadásul piros színű verdával van, ami az előző feladatnál bezzeg kiválóan jött volna.

Gréta közben azt csinálja, amit a szakértők medvetámadás esetére javasolnak:

Sajnos a helyieket tökre nem érdekli a dolog.
A két másik pár már a befutó felé tartanak, ahol megszerezhetik az első elefántot a horgásztehetségükkel. A sikerhez viszont arra is emlékezniük kell, mi minden történt velük az elmúlt öt hétben.

Vecáék az első helyen érnek be, mögöttük Zsuzsáék, ők négyen részesülhetnek előnyben a játék során, Grétáék csak a harmadikok, ők nem kapnak segítséget.
A játék a nosztalgiázás körül forog. A pároknak be kell szállniuk egy-egy csónakba, a tó közepén lévő bójákra erősített műhalakat kell begyűjteniük, egyszerre csak egy bójáról szedhetik le a halakat, utána vissza kell evezni, betenni a zsákmányt a kikészített cseréptálba, és így tovább, amíg mind a tíz halat a partra nem hozzák. A halakon azoknak a helyszíneknek a nevei találhatóak, ahol megfordultak már az elmúlt hetekben. Egy kosárban a helyszínekhez kötődő tárgyakat találnak, ezeket kell összepárosítani a helyszínekkel, majd időrendbe tenni. Az nyer, aki először be tudja mutatni a helyes sorrendet a helyes párosítással egytől tízig.

Mivel Veca és Ábel elsőként értek ide, két elefántot kapnak, Zsuzsáék pedig egy darabot, mivel másodikok lettek. Egy-egy elefántért cserébe Nóri elárulja a párnak, egy-egy tárgynak melyik számnál van a helye.

A csónakkal való egyensúlyozás láthatóan nem Dávid sportja, egyből bele is esik a vízbe.
„Jaj, de kígyó!” – Gréta már az első három méteren tengeribeteg lett, ilyen áron inkább nem is kell neki az elefánt. – „Ezt hogy hagyta jóvá a szövetkezet? Életveszélyes!”

Veca közben kiemeli az első bóját, Dávid pedig másodjára is beesik a vízbe, de nem zavarja, mert:
„Aki nem fürdik, az b*zi!”

 Vecáék már a második kört tolják, miközben Grétáék az első bójánál tartanak, Zsuzsáék pedig sodródnak össze-vissza.

Az instabil Dávid eddig már többet fürdött, mint Nemecsek a füvészkertben, de rendületlenül mennek előre. Ábel evezéstől dagadó izmai Vecát sem hagyják hidegen:
„Szerelmesebb vagyok beléd, mint valaha!”

De úgy tűnik, ez most nem az ideális pillanat: „Ne beszélj, jó? Koncentrálj!”
El is kezdik párosítani a helyszínt a tárgyakkal, úgy tűnik, sikerült maxra kapcsolni, az utóbbi napokban az élmezőnyben vannak.

Elsőre kiraknak mindent helyesen, a mai játéknak ezennel vége.

Kandi szerint az Ábel és Veca sikerének a titka, hogy végre nem egymással versenyeznek, mint a nyolcévesek, hanem összefogtak, Zsuzsa úgy látja, Ábel egyenesen megtáltosodott.
Gréta sajnos egyelőre még nem rendelheti be az álomkonyhát, ugyanis ezzel Vecáéké az első elefánt és az egymillió forint. Veca szerint viszont nem is ez a legnagyobb motiváció, hanem hogy nemsoká láthatják a kislányukat.

De addig még jó sokat izzadniuk, holnap mutatjuk is tovább, hogy mivel!