Helyettük ott van a már rutinos kiesőnek számító Pamela és Krisz Vecáékkal együtt, akik viszont még friss húsnak számítanak a hajsza műfajában. Veca lelkileg már rottyon van, nehezen bírja, de a feladás náluk nem opció.

Az Evelinnel való balhét még nem sikerült lezárnia, de sebaj:
„Ez az alkotó ember előnye és hátránya is, hogy az alkotásban, a művészetben fel lehet használni azokat a negatív és pozitív élményeket is.”

Evelin úgy issza a kitárulkozó monológ minden szavát, hogy félő, hogy még az állkapcsa is kiakad közben:

Ő szerinte könnyen túlteszi magát az ilyesmin, mert már „megnevelte az élet 25 éves korára”. Úgy gondolja, Vecának nem kellett volna beleállnia egy olyan konfliktusba, ami nem is róla szólt, szóval neki nincs miért bocsánatot kérnie.

A baráti terefere után jöhet a szavazás.

Mellesleg már simán ki is vehetnénk a z-t a „szavazás” szóból, Evelin olyan erősen kezd.
Szerint csak azért vannak ki rá a többiek, mert szembesítette őket a saját viselkedésükkel, őt meg Dávid akasztotta ki, mikor azt mondta, meglátszik, honnan jött.

„Aki a más családját bántja, az szerintem nem egy férfias viselkedés.” – úgyhogy innentől azon lesz, hogy Dávidék kiessenek.

Dávid szerint csak annyit mondott, nagyon nem mindegy, ki mit hoz otthonról, pontosan kéne idézni!
Ha nem lennének sárgában, ő Gáspáréknak adná a hajszás jegyet, de így jobb híján csak Zsuzsáék maradtak. Zsuzsáék egy viszontszavazattal hálálják meg a figyelmességet.

Vecáék is Zsuzsáékra szavaznak. Ahogy azt várni lehetett, Pameláék fogják eldönteni az állást.
Krisz kezdi felvezetni az indoklást: Dávid megsértette, de egy dramaturgiai csavarral mégis Zsuzsáéknak adja át a jegyet. Úgy tűnik, mégsem múlhat el hajsza a csajok nélkül.

Hát ez közel volt!

Zsuzsáék még két cuppanóst is kapnak a jegy mellé, nincs harag.

„Én nem vagyok egy nagy főiskolás…” – kezdi az okfejtést Zsolti, neki ugyanis csak nem jön ki a matek: szerinte Pameláéknak azt a párost kellett volna küldeniük, akiknek a legtöbb medáljuk van, azok pedig Grétáék.

Elstartol a hajszamezőny, az első úti cél a Nariman Point, mindenki elszánt olimpiai sprinttel indít.
Az első 60 méteren legalábbis mindenképp.

Pamela egy közértes kenyérszeletelő-gép szenvedélyével beszél arról, mennyire oda fogják most tenni magukat:

Közben Veca cukiskodik Ábellel, remélhetőleg nem valamilyen trópusi betegség szövődményei miatt lett kedves:

„Nagyon jó vagy, imádlak! Akármi van, imádlak!” – az idilli képet egy puszival pecsételik meg a kocsi hátsó ülésén.

Grétáék ugyan megúszták a hajszát, de cserébe maradhatnak Gáspárékkal lelkizni egészen addig, amíg be nem ér a legelső hajszázó páros. Hosszú lesz ez a mai nap.

Nóri egy bekérdezéssel próbálja bemelegíteni a partyhangulatot: lehet, hogy Evelin ösztönösen kirekesztett helyzetbe keverte magát a csapaton belül, mert „ez az ő vára”, amiben otthon érzi magát…?

Evelin szerint ők legalább nyíltan ármánykodnak Zsoltival, a többiek meg nem.
Gréta megenyhülve nosztalgiázik, ő az elején megkedvelte Evelint, mert sokkal több van benne, mint amit másik látnak.

„Mi is azon nőttünk fel, és igen, néztük, hogy milyen vagy!” – úgy tűnik, Gréta is keményvonalas rajongója volt a Gáspár-klán életét bemutató dokusorozatnak.

Evelin mindenkitől elnézést kér, akit megbántott, szeretné a finálé előtt elengedni a negatív energiákat, Dávid is elnézést kér. Olyan pozitív rezgések lengik be a levegőt, mint egy kiadós tévéjósdás csakratisztítás után. Vagy legalábbis úgy tűnik, egyiküknek sincs kedve a következő órákat szájkaratéval tölteni.

Zsuzsáék érnek leghamarabb a küldetéshez, első dolguk átvedleni egy krikettfelszerelésbe. Ebben a szettben kell továbbmenniük egy helyi középiskolába, mögöttük szorosan Pameláék jönnek.

Zsuzsa ismét a kegyes hazugság kártyát választja a stoppolásnál: ma az a sztori, hogy gyerekek várnak rájuk, és ha nem érnek oda időben, baj lesz!

Remélhetőleg az üzenet eljutott a címzetthez.

Zsuzsának nagyon tetszik az elegáns krikettruha, Kandinak annyira nem, mert eszerint tuti krikettezni kell. Hibátlan logika, el is kezdhetik, mivel ők érnek oda leghamarabb. A páros mindkét tagjának ötször kell sikeresen visszaütnie a labdát, hogy tovább mehessenek.

Kanit poszttraumás stressz gyötri a legutóbbi ütögetős feladattól:
„Golf-szindrómám van már most!”

Kár, hogy ez ellen nincs védőoltás.

Zsuzsáról viszont azonnal kiderül, hogy a krikett Tiger Woods-a. Kandinak is kár volt csapnia a palávert, szerencsére megtalálta az új kedvenc labdajátékát a krikettben, mehetnek is tovább.

Az verejtékfakasztó krikettruha Pamelát is megviseli:

„Hallod, ha még mindig rajzolgatnám a szemöldököm, most nagy bajban lennék. Már nem lenne!”

Krisz közben elmagyarázza a krikett lényegét a rémült Pamelának:

„És ha a hasamat vagy a cickómat találja el?! Akkor mi lesz?”

Krisz válasza megnyugtató: „Semmi.”

Pamela ütései egy baseballmeccsen amúgy tök jók lennének:

Vecáéknál ismét szelfiidő van:

„Megbeszéltük, hogy nincs szelfizünk, azt' mégis szelfizünk, de ez a csávó annyira jó arc volt, hogy egyszerűen muszáj volt!” – Veca szerint mellesleg jó pali volt. Így már minden érthető.

Zsuzsáék érnek oda először a következő küldetéshez, ahol ételfutárként kell boldogulniuk. Miután megszámolták, melyik írásjelből van a legtöbb az előttük lévő rakás ételhordó tetején, meg kell találniuk a hozzá tartozó címet a térképen, majd kiszállítani oda az ételt. Ami mellesleg nem egy pizzásdobozt, hanem egy kisebb platónyi fém ibriket takar.

„Én már biztos, hogy nem leszek itt a következő feladatra.” – Kandinak sajnos a rossz dereka az Achilles-sarka.

Az arca mindenesetre jó illusztráció lenne József Attila „Nagyon fáj” című verséhez:

Utoljára a kókuszos feladatnál volt ennyire romon. Épp időben sikerül kiszállítaniuk a kaját, mehetnek is a tengerhez a mai utolsó befutóhoz.

A súlyzózásban jártas Krisz szerint a cucc, amit cipelnek, megvan vagy 35 kiló.

Pamela Anna Kurnyikovás tenisznyögésekkel próbálja ellensúlyozni az éppen kialakuló sérvét.

Vecáék sehogy sem találják a tökéletes fogást:

„Megőrülök!” – Veca kivan. Ábel is:

„Miért nem nyugszol le?"

Folytatódik a hiszti, semmi sem jó, de hálisten sikerül elvonszolniuk a kaját a kijelölt címre.

Zsuzsáék érnek először Nóriékhoz. Kandi sprint közben Hamupipőkésen még a fél pár cipőjét is elhagyja az utolsó 15 méteren.

„Nekünk az izom az agyunkban van elsősorban.” – állapítja meg Kandi. Gáspárék örülnek az eredménynek, Evelin szerint lassan mindenkinek le kellene, hogy essen, hogy Kandiék itt a legerősebb páros.

De ki fog hazamenni?

Veca és Ábel a második helyen, Pameláék pedig másodjára is kiesnek. Kriszéknek tehát kicsengettek.
Pamela szerint emelt fővel távozhatnak, Krisz is örül, hogy megismerte a többieket, de amúgy sincs ok sírni, hiszen Pamela már szervezi a stábbulis aftert.

Nóri a jeles alkalom örömére már bekészített egy adag piros borítékot.

Ez bizony ritkán jelent kellemes dolgot.

Szerencsére újabb küldetés helyett mindenki megkapja a repjegyét Thaiföldre. Evelinnek már megérte eljönnie:

Gréta szerint ez azért elég veszélyes hely:

„Valakin lesz egy tetoválás vagy ujj nélkül jön haza.”

Zsolti nagyon büszke, hogy az ő tudásával és testével idáig eljutott, Evelinnek pedig régi vágya válik most valóra, mindig is el akart utazni Thaiföldre.

Meglátjuk, három nap múlva is ilyen lelkes lesz-e majd.

Legközelebb tehát Thaiföldön találkozunk!