Így néz ki az tabella jelenleg: Grétáéknál tizenhárom érem van, Gáspáréknál hét, Zsuzsáéknál öt, Vecáéknak pedig három. De már nem sokáig.

A mai az utolsó nap, hogy a párok medált gyűjtsenek, és az így kialakuló állás fogja eldönteni, ki jut tovább egyenes ágon a döntőbe, hogy megküzdjön a 10 misiért, a többieknek viszont Hajszázniuk kell.
Ábel él a lehetőséggel, és visszaveszi, amit a tegnapi élősködő, azaz Kandi elvett Vecától.
Kandi azért másként emlékszik:

„Megdolgoztam érte, csak úgy mondom!”

Egyébként tegnap nagyon megsajnálta Vecát, amiért elhagyta a ládát. Az első éremszerzős küldetés ma szabadon választható: a párok kapnak egy-egy térképet, amin négy terület van berajzolva, ahol egy-egy kincsesláda van elrejtve.

Mindegyikben más-más mennyiségű érem lapul: az egyikben rengeteg, a másikban egy kétszerező, a harmadikban kevesebb érem, a negyedikben pedig semmi. Minden páros csak egy ládát marhat fel ezek közül, viszont mondhatják azt is, hogy nem húzzák az időt, és a feladat helyett inkább mennek tovább.

Ettől az infótól még a konyharuhába öltözött Zsolti is megdöbben:

Ráadásul a ládákat leghamarabb csak a holnapi hajsza előtt nyithatják ki, addig nem fog kiderülni, melyikben mi van. Érdemes lesz sietni, mert az a páros, aki ma először ér Sukhotai-ba, olyan lehetőséget kap, amivel akár az egész medálsorrendet megfordíthatja. Zsolti is látja, mennyire sprintelnek a többiek:

„Úgy indultak ki, mint akit kilőttek, mint akik szaladnak a fagyis kocsi után!”

De ő inkább meghagyná a verebeknek a keresést, és menne tovább. Viszont meggondolja magát, mert hát mit fognak mondani a nézők, ha a Gáspárok még egy dobozt se tudnak megkeresni?! Szereznek stoppot is, ők a hajszára tartogatják az energiát.

Zsolti precíz műszerrel kezdi meg a keresést, és egy seprűvel pókhálózza le a vállig érő susnyást:

„Hátha a fejemre esik egy láda, vagy mittudomén…”

Hát elég pici láda az, ami ekkora bokorban is el tud bújni. Grétáék is a méreten merengenek:

„Mekkora ez a láda? – Hát f*sz tudja!”

Evelin talál egy levedlett kígyóbőrt, neki nem ér annyit a láda, hogy kígyóval találkozzon.
Grétából feltört az elszánt pankrátor, mint mikor Tong Po-val kellett megverekedni, de a gizdáskodás gyorsan sikításba csap át, mert a láda helyett valami egész mást talál, aminek egyelőre csak a kloáka felőli vége látszik:

Ez Gréta szerint egy krokodil, amiért nem biztos, hogy járna a biosz kettes.

„Egy szobában voltam vele, majdnem megevett!”

Végül lenyugszik, és visszamerészkednek, így legalább megpillantják az elejét is:

Gréta köti az ebet a karóhoz, hogy ez bizony igenis egy krokodil volt, bár legdurvább esetben is csak egy varánusz lehetett.
Evelin közben megtalálja a ládát, és rázogatós módszerrel próbálja megtippelni a tartalmát:

„Ebben kevés érem van, tesa!” – állapítja meg csalódottan.

Kifele is angolosan, stoppal távoznak, Zsolti pedig próbálja Zsuzsát azzal beetetni, hogy ők feladták a feladatot.

„ Annyira hülye…”– Zsuzsát persze nem lehet ennyivel megvezetni.

Gréta végre megtalálja a ládát a krokodil sújtotta övezetben. Valami kopog benne, úgyhogy bizakodnak, hogy legalább nem tök üres.

Veca be van feszülve, Ábel szerinte felületesen fésüli át a helyszínt, mégis ő szúrja ki hamarabb a ládát, nem sokkal utánuk Zsuzsáék is, már mindenki a stoppolásnál tart.
Evelin nagyon hasít itt a nyelvtudással, egy francia párt sikerül befűznie egy ideiglenes fuvarra.
Gréta kicsit fél, hogy fognak beférni a kocsiba a többi utas mellé, Dávidot szerencsére nem aggasztja a dolog:

„Bármelyik thai kislány ülhet az ölembe! – Jaj, végre, hogy örülsz…”

Végre Dávid lehet az élet császára a tegnapi szívásmaraton után.

„Életem álma vált valóra: három thai lánnyal egy autóban!”

Gréta is örül, mert a csajok jófejek, most először érzi azt egy fuvarnál, hogy tényleg szívesen látják őket.
Már az összes párosnak sikerült kocsit fognia, az átmeneti nyugiban mindenki az esélyeken matekozik. Ábel bizakodik, tegnap este óta új erőre kapott, Zsuzsa szerint is megvan legalább a matematikai esélyük. Az is valami.

Ha a játék végén el lehet venni valakitől a dobozt, Dávid akkor sem akarná, inkább az első megérzésnél marad, elvégre azt dobta nekik az élet.
A mai úti cél Sukhotai, de az előtte lévő küldetés helyszíne Phitsanulok. Nem ér röhögni, ez egy valódi thai település neve! Grétáék érnek először oda. A tegnapi lebőgésből tanulva extra figyelmesen olvassák el az instrukciókat, mintha minimum magyar érettségin lennének: a feladatok megtanulni egy helyi szerzetestől a gong megszólaltatásának művészetét.

Grétáék addig gyakorolhatnak, amíg meg nem érkezik a második páros, akiknek viszont csak öt percük lesz tanulni, utána pedig ki kell állniuk egy párbajra az előttük már befutott párral.
A párokból csak a duó egyik tagja vesz részt a párbajban, ezt maguk közt kell eldönteniük, az alapján, hogy kinek meg jobban a simogatás. Fejenként egy percük lesz minél hangosabban megszólaltatni a gongot, ezt egy decibelmérő mutatja majd: aki hangosabb, az mehet tovább.

A legeslegutolsó pár még öt perc időbüntetést is kap. Akinek viszont 100 decibelnél hangosabb zajt sikerül kicsikarnia a gongból, automatikusan érmet kap, így páronként akár két új medál is behúzható, ha ügyesek.

Gréta már gyakorlás közben 100 decibel fölé simogatja a gongot, jár a medál. De nem akarja elengedni:

„Hadd nyugtassam már meg! Tisztelettel meg kell nyugtatni!”

Amúgy elégedett a feladattal:

„Első ránézésre könnyűnek tűnt, hogy végülis simogatni kell egy gongot, vagy mint egy fazekat…”

Nem kell anatómiavizsga ahhoz, hogy kiderüljön, Dávid vajon mire gondol.

„Én mást mondtam volna… – Te női mellett mondtál volna, de én nem szoktam női melleket simogatni… Volt rá példa, de akkor még fiatal voltam!”

Gréta kimaxolta a gyakorlást, most Dávidon a sor, de nem annyira érzi:

„Lehet, hogy túl kevés női mellett simogattam életem során…” – hát Gréta szerint Dávit exeit elnézve ez nem valószínű, inkább ki kellett volna akadnia annak a decibelmérőnek.
Az ilyen beszélgetéseknek többnyire mosolyszünet szokott lenni a vége, de nem Grétáéknál.

– Nem volt sok, csak szépek voltak a formák.
– Miért, az enyém nem szép?
– Dehogynem, a tied az igazi!
– Nem igazi, ez is kamu!

Közben Vecáék is beérnek, mögöttük szorosan Zsuzsáék. Ábel a simogatótudásával szerzett is egy medált, úgyhogy ő párbajozik Grétával. Veca szerint most „a Barissza Testvériség” tagjai küzdenek meg. Kandi rosszul van ettől, Zsuzsával kiröhögik őket, ők „barisztát” értettek, aminek mondjuk tényleg nem lenne sok értelme kávé nélkül.

Mivel Zsuzsáék csak hajszállal Vecáék mögött értek be, végignézhetik a párbajt is.
Ábel pár decibellel lenyomja Grétát, Vecáék így mehetnek is tovább. Most, hogy lendületbe kerültek, Ábelnek picit azért fáj az elhagyott ládában lévő három medál elvesztése. Ábelt ez azért annyira nem vigasztalja:

„Akkor jó, is hogy elvesztetted…! – De genya vagy."

Gréta a Kandi elleni gongpárbajra twerkeléssel is ráerősít:

A kemény fenékmunka meghozza a kívánt eredményt, a vesztes Zsuzsáéknak kell maradniuk, hogy megmérkőzzenek a nemrég érkezett Gáspárékkal.Evelin gyorsan belejön, már a gyakorlásnál szerez egy medált. Zsolti is felbátorodik, ha már Evelinnél egyből kiakadt a „paraméteróra”.

Már meg is van Gáspárék másik medálja! Jöhet Evelin és Kandi párbaja. Evelin szerint egyszer már legyőzte Kandit egy ilyen játékban, Kandit láthatóan érzékenyen érinti a múlt felemlegetése:

„Jah, ne szórakozz velem, ebben azért jó vagyok! – Hát akkor még nem állnál itt!”

Ezúttal Kandi győz, még a bőr is lejött az ujjbegyeiről, annyira simogatta a gongot. Evelin nem érti, úgy morogtak rá Zsuzsáék, mint „a veszett kutya”. Dr. Zsolti szerencsére szakértője a női lélek rejtelmeinek:

„Ilyenkor férfihiányuk van. Esküszöm, én tudok neki segíteni, Nógrád megyében van az a Barnus, szereti nagyon ezeket az elvált asszonyokat, szőke asszonyokat…”

Vecáék fuvarja befuccsolt, úgyhogy Ábel az úti cél nevét ismételgetve próbálja befűzni a sofőrt, hogy legalább a lámpáig vigye el őket, Veca már kivan az időveszteségtől:

„Phitsanulok… – Hát én azon ülök, az már biztos."

Veca megunja, és inkább elmegy stoppolni, Ábel pedig bepróbálkozik a közeli presszóban fuvart szerezni, de ahogy az lenni szokott, mire Veca fuvart szerezne, Ábel nincs sehol, úgy kell összeszedni a kávézóból.
Bariék érnek először a következő helyszínre.

A feladat egyszerű: meg kell keresniük Nórit, az ehhez szükséges GPS-koordintákat a fazekas műhelyben található egyik agyagbábu rejti. ezt kell megkeresniük a teherautónyi apró tárgy között.  Ha a megszerzett koordinátákat beírják a várakozó tuktukban lévő app-ba, eljuthatnak a befutóhoz.

Nehezítésként az app viszont csak az aktuális haladási irányt mutatja, térképet nem. A páros egyik tagja fogja vezetni a tuktukot, a másik feladata, hogy hátulról instruálja a telefon segítségével.

Dávid agya kezd elborulni, rengeteg a cserépcucc, de a nekik kellő figurát nem találják. Gréta szerint:

„Szerintem jó ez a feladat… Csak sok volt a köcsög!”

Dávid szerencsére megtalálja, megvannak a koordináták.

„Ez életem legjobb napja!” – Gréta fogja vezetni a tuktukot, mivel semennyire nem tud térképet olvasni.

 Ez Grétának ez a feladat felér egy megkoronázással, hiszen végre előre ülhet. Vecáék is beérnek a cserépműhelybe, Veca elszánt, ahogy felvette a szemüvegét, egyből megvan a cserép és a koordináták, lehet menni tovább, náluk Ábel vezet.

Grétának vannak gondjai a közlekedéssel, de szerinte tökre készen áll a jogisra, csak Dávid bénán pakolta be a táskákat és emiatt imbolyog út közben a tuktuk. Dávidnak halálfélelme van:

„Menjél balra! – Ez a bal?”

Grétáék és Vecáék is megtalálják Nórit, de az csak holnap derül ki, melyikük hányadik lett.
Mivel ma már nem lesz közös szavazás, este közös szállás sincs, mindenkinek magának kell helyet találnia éjszakára. Közben Gáspárék és Zsuzsáék is megtalálják a cserepet.

Gáspáréknál Zsolti vezet, mert hadilábon áll a kütyükkel, inkább már a nyugdíjra készül, a másik párosnál Zsuzsa ül a volánnál. Mire megtalálják Nórit, már besötétedett.

Szerencsére minden páros könnyen talál magának szállást, úgy tűnik, a helyiek nagyon kedvesek és vendégszeretők. Zsolti a háziasszonyt is hazavinné a nagypapához feleségnek.

„Jössz hozzánk papónak!”

Evelin szerint legalább hat érem kell, hogy legyen a ládában, hogy tutira a döntőben legyenek, de még jobb lenne inkább tíz.

„Úgyhogy szerintem én elmegyek vécére, mert a csikarás a semmitől előjött, annyira izgulok már a holnapi Hajsza miatt, hogy már hasmenés van rajtam!” – zárja le a hasfájós Evelin az esélylatolgatást. Hát ez csak holnap fog kiderülni, bármennyire is szeretné Zsolti felfeszíteni a ládát.

Grétáékat a házigazdájuk még az étterembe is elviteti, Grétáék úgy romiznak, mint a Suzi és Tekergő spagettis jelenetében:

„Akkor most randizunk Thaiföldön?”

Gréta most megadja a módját, mivel végre senki nem kérődzik körülötte:

„Nem úgy kell végre pad thai-t enni, hogy a Demcsák Zsuzsa csámcsog a fülembe, és szerencsétlen fuldoklik meg… Te tömöd magadba, én hányom vissza… Most végre tényleg úgy tudunk enni, ahogy kell!”

„Most nagyon boldog vagyok!” – Grétából a terített asztal előcsalja a szerelmi vallomást: mindegy, hogy hányadikok lesznek, ők már levizsgáztak, ha ezt a kitartást hazaviszik magukkal, akkor minden oké lesz köztük.

Dávid priviben el is árulja, hogy már régóta tervez valamit, és egyre erősebb benne ez az érzés:
„Egy olyan pillanatban, mikor úgy érzem, térdre fogok ereszkedni Gréta előtt, és én szeretném megkérni az ő kezét.”

Nap végére még Vecáék is ráfeküdtek a pozitív rezgésekre, ők is romi hangulatban vannak. Ábel szerint jó, hogy sikerült túljutniuk a vitákon.

„Már nekem is hamar elgurul a gyógyszerem.” – Veca már várja a végét, hiszen maximum öt nap, és végre láthatják a kislányukat.

Grétáék házigazdája rákérdez, hogy házasok-e, Gréta szerint még a fickó is azon csodálkozik, hogy miért nem házasok még.

„Ha lenne veled egy napot, megértené…” – Dávid úgy gondolja, nincs min csodálkozni.
Kihasználva a meghitt beszélgetést, Gréta megszagoltatja a lábát félhivatalos élete párjával, mivel ma különösen büdös:

„Úristen ezt a nőt szeretném elviselni egész életemben.” - Ennél szebb végszót nem is találhatnánk mára, holnap ugyanitt találkozunk!

Nézd vissza a teljes adást!