Mi volt a legnagyobb félelmed a játékkal kapcsolatban?

Andi: Inkább várakozással teli izgalom töltött el, mint félelem. Viszont, amire érzelmileg fel kellett készülnöm: A kolduló gyerekeknek nem fogok tudni adni semmit. A mélyszegénység látványa, az ezzel kapcsolatos tehetetlenségem annyira letaglóz, annyira a hatalmába kerít érzelmileg, hogy nem tudok a játékra koncentrálni.A legnagyobb félelmem, hogy mit vált ki belőlem a szeretet nélküliség. A férjem nélkül utazom, először életemben, aki biztonságot, a férfi energiát, szeretetet jelenti 22 éve számomra. Nem tudom, hogy nélküle hogyan reagálok problémás érzelmi helyzetekre.Kilépek a komfortzónámból, ahogy eddig vele is sok helyen a Kandász Travel vagy a Szülőszoba forgatások kapcsán, sokszor extrém helyzetekben, de akkor ő is ott volt vele. Nálunk Ferivel és Lolitával minden nap öleléssel kezdődik és ezt amúgy is gyakran gyakoroljuk. Sokszor mondjuk, és nemcsak mondjuk, hogy Szeretlek, ami mindig motivál, a nehezebb helyzetekben is. Majd megpróbálok Zsuzsával is egy érzelmi hullámra kerülni.

Zsuzsa: Valójában nem voltak félelmeim a játékkal kapcsolatban, mert fogalmam sem volt, mire számítsak. Nem ismertem a formátumot, viszont magamat igen, így azt gondoltam, minden helyzetet meg fogunk tudni oldani. Egyedül az állatoktól tartottam. Gyakorlatilag minden állattól félek, főként az elefántoktól.

Mit gondolsz, mi a partnered leggyengébb pontja?

Andi: Ha a gyerekei nincsenek vele és nem beszélhet velük naponta többször, akkor aggódik, feszült lesz. Itt nem lesznek velünk és telefonunk sincs, hogy hallja a megnyugtató hangjukat. Ezt nehezen fogja viselni.Sokszor kemény stílusban fogalmaz, amely lehet mások számára bántó és konfliktusokat gerjeszthet. Pedig itt mindent meg kell tennünk azért, hogy ne a veszekedésre, hanem az együttműködésre törekedjünk, én ebben hiszek. A játékostársak és a helyiek jóindulatára lesz szükségünk, ahhoz, hogy haladni tudjunk. Hiszen ételért, szállásért, fuvarért kell könyörögnünk.

Zsuzsa: Kandász Andiban volt minden hitem. Tudtam, hogy én erős és racionális vagyok, ő pedig képes bárkivel megértetni magát, kedvessége határtalan. Viszont rengeteget beszél, ez pedig idő, ami ebben az esetben hátráltató tényező.

Melyik csapattól tartottál a legjobban?

Andi: Egyiktől sem és mindegyiktől, főleg magunktól. Egy versenyhelyzetben szerintem elsősorban nem a többiekre kell figyelni, hanem saját magunkra. Hogy magunkból hozzuk ki a legtöbbet. Ugyanakkor Evelint és Liuékat ismertem korábbról, tudtam, hogy nagyon ügyes és győzelemorientáltak mindannyian. 
Viszont, ahogy korábban mondtam, ha a pároddal együttműködő, egymást segítő, közös cél felé menetelő jó csapatot alkotsz, 1000 százalékra belerakod magad, megteszel mindent, feszegeted a határaidat, motiválod magadat és a párodat, elengeded a sérelmeidet,akkor senki sem állíthat meg. Nyerni mentem.

Zsuzsa: Azt hiszem, Kandi nevében is mondhatom, hogy nem másokkal, hanem magunkkal foglalkoztunk. Nem mérlegeltünk erőviszonyokat, bár én szeretek sorrendet állítani.Saját céljaink voltak és azok teljesítése hozott sikerélményt. Nem másokhoz viszonyítottuk magunkat, hanem a saját határainkat léptük át újra és újra.

Mi hiányzott a legjobban játék ideje alatt?

Andi: A férjem simogatása,a beszélgetések, Lolita lányom, szüleim, 97 éves dédim, kutyám. Általában alkalmazkodom ahhoz a helyzethez, amiben vagyok, olyankor oda koncentrálok, arra a feladatra. Viszont éjszaka, amikor végre szállást találtunk és lefeküdtünk, akkor mindig hazarepültem gondolatban.

Zsuzsa: Küzdöttem égési sérülésekkel, a nagy láb ujjamat operálni kellett volna, voltam is vele kórházban. A teljes műsort úgy csináltam végig, hogy néha csillagokat láttam a fájdalomtól. Ezért leginkább az hiányzott, hogy néha egy fél órára felpócoljam a lábam és csak úgy legyek. Hiányzott az elvonulás, a csend, de leginkább a gyerekeim, akikre igyekeztem nem gondolni, mert akkor folyamatosan sírtam volna.

Miért vállaltad/ mi volt a legnagyobb motivációd?

Andi: Imádok utazni. Megismerni más kultúrákat, embereket, építészetet, találkozni a múlttal, imádja minden kis sejtecském. Valamint szeretek versenyezni, nyerni. Ez is nagyon Motivál. Fél gőzzel semmit sem szeretek csinálni. Vagy csinálom teljes bedobással, vagy egyáltalán neki sem kezdek. Egy verseny azért verseny, hogy megnyerjem. Csak olyan versenyen indulok, ahol hiszek abban, hogy megnyerem.Rálelhetek olyan eddig rejtett, általam nem ismert jó és rossz tulajdonságaimra is, amelyek, ha felszínre kerülnek, esélyem lesz rá, hogy fejlesszem őket, tovább lépjek az önfejlesztés útján, ami számomra nagyon fontos.Szeretek bőségben élni, így a pénz is motivál természetesen. Hiszen egy fontos hozzáadott állomás lehet a vágyaim, céljaim megvalósításához vezető úton. Másrészt pénzzel időt és szabadságot vásárolhatok magamnak. Erre van most leginkább szükségem.Az életben én amúgy sem az akadályokat, hanem a lehetőségeket keresem, mert hiszek abban, hogy így teremthetek boldog életet magamnak. És ha magamban hiszek, akkor a világ is hinni fog Bennem, amivel sokaknak tudok segíteni. Az Ázsia Expressz egy ilyen fantasztikus lehetőség.

Zsuzsa: Ki akartam szakadni a hétköznapokból. Újdonságra vágytam. Ezen kívül, főleg a műsor elején csak a Kandi lelkesedése vitt tovább, aztán egyszer csak előtört belőlem a versenyszellem és már én is akartam tovább és tovább menni.