ÖRDÖG NÓRA

Akartál valaha óvónő lenni?

Inkább tanító néni, mert anyukám is pedagógus. De aztán ez gyorsan elmúlt.

Szerinted milyen óvónő lennél?

Szerintem amolyan haver típus, de azért szigorú. Nem szoktam gügyögni a gyerekekkel, általában jól megtaláljuk a közös hangot, és ennek az egyenrangú partnerség az alapja. Hiszek abban, hogy mindent meg lehet beszélni a gyerekekkel, a komolyabb, felnőttebb témákat is, csak éppen a saját nyelvükre fordítva kell tálalni.

Mi volt óvodában a jeled?

Gyertya.

Mi a kedvenc meséd és mesehősöd?

Amikor én gyerek voltam, a Magyar Népmesék c. Animációs sorozat volt az abszolút kedvencem. Felnőtt fejjel most újra élek mindent megint a saját gyerekeimmel. Őszinte rajongója vagyok a Disney-mozifilmeknek, és sosem kapcsolom el a tévét, ha a Manó Benő és Lili Hercegnő Apró királysága megy. Azt jobban szeretem, mint a gyerekeim!

Van olyan játékod, amihez különösen kötődtél gyerekkorodban?

Igen, volt egy babám, Lili. Pontosabban van, hiszen a még mindig megvan, a kislányom is játszott már vele, bár őt kevésbé bűvölte el, mint annó engem. Olyan, mint egy újszülött kisbaba, én éveken át dajkáltam.

Jó vagy rossz gyerek voltál?

Alapvetően jó gyerek voltam.

Mi a legemlékezetesebb történet gyerekkorodból? (Akár szüleid elmondása alapján)

Éppen azért, amit az imént is írtam, hogy alapvetően nem voltam rossz természetű gyerek, mindig előkerül az egyetlen komolyabb hisztim, amikor Pécs főterén földhöz vertem magam, mert nem kaptam fagyit. Turista látványosság lettem, a szüleim pedig égtek, mint a rongy...